Több éves visszafojtott bosszankodás, düh, stressz - és elsősorban az egyre elkeserítőbb kilátástalanság az, amiért ezt a blogot most megpróbálom elindítani.

Amikor 11 éve Kispestre költöztem, idilli nyugalmat találtam itt. Csendes utcák, békesség, nyugalom - akkoriban azt mondtam ismerőseimnek, fölösleges elmennem nyaralni, ez a környék (a Wekerletelep) olyan nyáron, mint egy dunántúli kis falu, máshol sem tudnék jobban pihenni.

Az elmúlt pár évben alaposan megváltozott a helyzet, és én ebbe nem akarok beletörődni. Próbálkozom hát, minden fronton. Az egyik lövészárok ez a blog...

Kérlek, mielőtt vitriolos megjegyzéseket írsz, elküldesz melegebb éghajlatra, próbáld magad az én helyembe képzelni! Gondolj bele, milyen, ha áprilistól-októberig, szinte minden nap megzavarják az esti, éjszakai pihenésed! Te hogy éreznéd magad, ha az ablakod alatt minden éjjel tucc-tuccot hallgatna valaki? (Na jó, néha kikapcsolná, hogy pár perc múlva újra felébredj rá...) 

Örömmel fogadom a véleményedet, hozzászólásodat, akkor is, ha nem értesz velem egyet - de a kommenteket, egyszerű önvédelemből, egyelőre moderálom.

Előre is köszönöm megtisztelő figyelmedet!

paranoise